Legyen szó bármiről is, az első alkalom mindig különleges, ettől talán már csak az utolsó az, ami még extrább. Olyan 4 éve lehetett. Épp kezdetünk tavaszból nyárba bele futni és Milán akkor már pár hónapja megvolt. Könyvek, újságok és a természetesen a telefonom is hű társaim voltak ezen időkben, de rajtuk kívül senki más. Igen, valamikor ekkortájt lehetett, hogy a kukucs játékot, ajtó kinyitás-becsukással itt is elkezdtük játszani (ESKÜSZÖM NEM AZ ÉN ÖTLETEM VOLT!).

Azóta itt gyártottam már kalóztávcsövet az éppen eredeti funkciójukat elveszítő hengerekből, Forbes vagy Playboy helyett olvastam már Bogyó és Babócát (ismételten NEM magamtól és NEM magamnak), vagy, ahogy a mellékelt ábra is mutatja, építettünk már 6 emeletes parkolóházat is (na jó, ezt talán pont én akartam).

De olyan, hogy Földöntúli nyugalomban, 10 percet egyedül töltsek Szarkáéknál, maximum akkor volt, ha 43 fokos lázzal feküdtek 3 takaró alatt, gyógyszerektől leszedálva.

Fun fact: ketten összesen hiányoztak 3 napot az elmúlt 1 évben az ovi/bölcsiből…