Tényleg nem tudom, honnan a francból tudják, hogy mit és hogyan kell csinálniuk. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy repülnek a fogkefékért, szigorúan, miután a répával töltött cukkinit kedves fél mosollyal az arcukon, csendesen elmajszolgatták egy ültő helyükben, majd nyolc : nulla : nullakor, egyedül megkezdik 11 órás, megszakításoktól mentes álom-túrájukat. Ezen a téren még akadnak apróbb, elhanyagolható hiányosságok (na jó, lóf@$3t se csinálnak ezekből első vérig tartó harc nélkül), viszont azt parádésan tudja Mili, hogy fiúként egy lyukas zoknit a fejére kötve ő Zorrónak képzeli magát engem befog lónak, miközben egy fakanállal a levegőbe csapva üvölt nekem, hogy “Jajta Tojnádóóó!”

Olyan OKJ-s csaj-kurzusra se írattuk be 8 és fél hónaposan Szoffancsot, ahol megtanítják nekik, hogyan nézzenek a szemük sarkából csábosan, fejüket 45 fokos szögben jobbra megdöntve, mégis Eva Mendes-t meghazudtolóan hozza a figurát a nap bármely szakában. Ahogy az is abszolút zsigerből jön, hogy a legnagyobb sóhajok közepette, csípőre tett kézzel álljon a mérlegre és csóvája a fejét az eredmény láttán. Azon eredmény láttán, amit nem azért nem tud hova tenni, mert nem ismeri a számokat, hanem azért mert egész egyszerűen fordítva áll a mérlegen. Annyira CSAJ!